A nyĂĄr közepĂ©n a vĂ­znek kĂŒlönösen fontos szerepe van. JĂșliusban sokan menekĂŒlnek a hƑsĂ©g elƑl a tengerpartra, a Balatonhoz, vagy Ă©pp a közeli folyĂłkhoz Ă©s tavakhoz. A vĂ­z egyszerre frissĂ­t, gyĂłgyĂ­t Ă©s energiĂĄval tölt fel. Nem vĂ©letlen, hogy ƑsidƑk Ăłta szimbolikus jelentƑsĂ©ggel bĂ­r: a tisztulĂĄs, az ĂșjjĂĄszĂŒletĂ©s Ă©s a lelki bĂ©ke jelkĂ©pe.

A fĂŒrdƑzĂ©s Ă©s az ĂșszĂĄs nemcsak testi felĂŒdĂŒlĂ©st nyĂșjt, hanem lelki megkönnyebbĂŒlĂ©st is hoz. Amikor a vĂ­z körĂŒlölel, mintha minden feszĂŒltsĂ©get lemosna rĂłlunk, Ă©s helyet adna a nyugalomnak. JĂșliusban a vĂ­z közelsĂ©ge szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensĂșlyozottak maradjunk.

A nyĂĄri viharok is ehhez a hĂłnaphoz tartoznak. BĂĄr nĂ©ha kellemetlenek lehetnek, mĂ©gis szĂŒksĂ©gesek, hiszen felfrissĂ­tik a levegƑt Ă©s Ășj Ă©letet adnak a termĂ©szetnek. A vĂ­z ereje jĂșliusban mindig emlĂ©keztet bennĂŒnket arra, hogy a termĂ©szet hatalmas Ă©s Ă©ltetƑ.

A vĂ­z varĂĄzsa tehĂĄt nem csupĂĄn a testet, hanem a lelket is tĂĄplĂĄlja. JĂșliusban engedjĂŒk, hogy magĂĄval ragadjon a hullĂĄmok ritmusa, Ă©s megnyisson bennĂŒnket az Ă©let ĂĄramlĂĄsĂĄra.