A bölcsőde elkezdése sok család számára az első igazi próbatétel. A gyerek ekkor még nagyon kicsi, sokszor alig múlt egyéves, és hirtelen új közegbe kerül, távol az anyától és az apától. Ez a változás rendkívül megterhelő lehet számára, hiszen addig főként a szűk család biztonságában élt, ahol minden rezdülését ismerték. Most azonban egy idegen környezetbe kell beilleszkednie, új emberekkel és szabályokkal.

A szülők számára a bölcsődeindulás tele van dilemmával. A legtöbben bűntudatot éreznek, hogy “ilyen kicsi” gyermeket hagynak ott, és aggódnak, hogy megfelelő figyelmet, törődést kap-e. Az elengedés pillanata sokszor könnyekkel jár mindkét oldalon, de fontos megérteni: ez a fejlődés természetes lépcsőfoka, amely hosszú távon önállóságra tanítja a kicsit.

A beszoktatás itt még érzékenyebb folyamat, mint az óvodában. A gyerekeknek időre van szükségük, hogy megszokják a bölcsődei gondozókat, a közösséget és a napirendet. A fokozatosság elengedhetetlen: először csak rövid időt töltsön ott a gyermek, majd napról napra lehet növelni az időtartamot. A szülő nyugodt hozzáállása itt is kulcsfontosságú, hiszen a gyerek érzékeli, ha anya vagy apa bizonytalan.

A bölcsődeindulás végül sok előnyt is hozhat. A gyerekek gyorsabban tanulják meg a közösségi viselkedést, ügyesednek, nyitottabbak lesznek. Bár az első hetek nehézek, idővel kiderül: a kicsi nem elveszít valamit, hanem gazdagodik élményekkel és új kapcsolatokkal, amelyek segítik fejlődését.