
Ihász Gábor a Skorpió csillagjegyben született, 1946. október 29. –én.
Nagyon fiatalon, 42 évesen halt meg, 1989. június 29.-én. Édesanyja egyszerű konyhai alkalmazott volt. Édesapja a Honvédségnél hivatásos tisztként dolgozott, és szabadidejében, mint labdarúgó játékvezető tevékenykedett. Ihász Gábor nagyon erős szálakkal kötődött szüleihez. Szaturnusz és Jupiter bolygókapcsolódás. Írt is egy csodálatos dalt édesanyja halála után „Az elmúlt év” címmel. Testvére, Kálmán a Vasasnál focizott, először magyar, később olimpiai bajnok lett (Tokió, 1964).
Sokáig Ihász Gábor életében is meghatározó szerepet kapott a sport, hiszen Õ mint Skorpió, Mars uralkodó bolygóval, egy fékezhetetlen erő. Egy ideig a Vasas csapatánál rúgta a labdát, mint a bátyja, és 16 éves korában már ifi válogatott volt. Tehetségét a Skorpió jegyben álló Mars és Merkúr bolygó mutatja.
20 éves korában egy rutinvizsgálatnál kiderült, hogy szívproblémái miatt versenyszerűen már nem focizhat tovább, és ezzel egyidejűleg hivatalosan is eltiltották a sportolástól, visszavonva a sportorvosi engedélyét. Vonakodva, de tudomásul vette a megváltoztathatatlant. Ebben biztosan segített az is, hogy közel maradhatott az „öltöző szagához”, hiszen masszőrként továbbra is a Vasasnál tölthette aktívan ideje nagy részét. Ez a Merkúr és a Jupiter hatása a Skorpióban.
Középiskolai tanulmányait az Irinyi János Gimnázium és Vegyipari Szakközépiskolában kezdte, majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban fejezte be, ahol érettségizett, és megismerkedett Pintér Évával, akivel 1966-ban házasságot is kötött. Ennek a szerelemnek gyümölcseként született lányuk (Adrienne) 1968-ban. Képlete több gyermeket is jelöl, sőt egy fiút feltétlen.
Második felesége, Hajós Mária, a Vasasnál kézilabdázott. Tőle született fia, ifjabb Gábor 1981-ben, ahogy a képlete jelölte is. Mindössze 40 éves volt, mikor unokája megszületett, így õ lett Magyarország első „popnagypapája”.
A zenét minden képzettség, és külön iskolák elvégzése nélkül, autodidakta módon sajátította el. Született érzék, Mérleg jegyben a zenét, művészi hajlamokat jelölő Neptunusz. A zenei pályafutásának alakulásában, három meghatározó személy volt. S. Nagy István, aki közeli barátja és szerzőtársa volt. „Múlnak a gyermekévek” című dalának születésénél is S. Nagy István neve a legfontosabb. Ezzel a dallal végleg berobbant az élmezőnybe. Máté Pétert, és Szécsi Pált érezte még közel magához, mind az életben, mind a zenében, akiknek nagysikerű dalokat is írt. Máté Péter talán a példaképe is volt. Milyen érdekes párhuzam, hogy mind a hárman, fiatalon haltak meg.
Nagyon súlyos, hosszú, kíméletlen betegség és végtelennek tűnő szenvedések után 1989. június 29-én örökre elment, de dalai azóta is velünk maradtak, még csak 74 éves lenne.
Lunczer Judit asztrológus